Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Regény részlet; + Ablak

2011.01.29

 Linda Dillow: Akinél a szív csendül. című könyvéből.

" Tavasz volt, de én a nyarat vártam; a meleget, a patakok hűs vízét.

  Nyár volt, de én az őszt vártam; a szines leveleket, és a hűvös száraz levegőt.

  Ősz volt, de én a telet vártam; a ropogós havat és a karácsony örömét.

  Eljött a tél, de én a tavaszt vártam; a rügy fakadást a nap melegét.

  Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni; szabad és önálló.

  Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni; érett és sokat ismerő.

  Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni; ifjú és szabadlelkű.

  Nyugdíjas lettem, és középkorú akartam lenni; tevékeny élettel.

  Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg amit akartam."

 

 

Ablak!! 

 

 Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

 

 Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

 

 Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.

 

A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.

 

 Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek.

 

 Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.

 

 Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember és megdöbbenve látta:hogy az ablak egy tűzfalra néz.

 

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.

Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak

 Tanulság:

 

 Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.

 

Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson belőle- véges!!!

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.